minden tekélletességnek a kut feje, ö nékünk példát mutatot, hogy mi is a szerént tselekedgyünk, és ameg testesülésnek az, az egyik nagy haszna. hogy az ige láthatová lett, nem tsak azért lett hogy tsudánk lenne, hanem meg példánk is, a melyhez szükséges hogy szabjuk szokásinkot. tudom hogy tsak azok irhatták le méltán ezt az Isteni életet, akik szemekel látták, az életnek igéjét, kik ötet fülökel halgatták, és kezekel tapasztották, és akikben lakozot az ö lelke, de leg aláb kiki amaga tálentuma szerént észre veheti, hogy mi láttzik benne leg követhetöbnek azemberektöl, hagyván atöb mély dolgoknak meg visgálását. azokra, kik mind az imádságban. elmelkedésben. és a keresztényi jó erkölcsöknek gyakorlásiban eléb valok.
Leg elöbször is láttyuk a kristusban a gyermek kori jó erkölttsöket, ö engedelmes, és szó fogado volt szüleihez, kedves volt mindenek elött, mivel azt irják, hogy gyarapodik vala bölcseségben, testének állapottyában, és Isten, s’ emberek elött vala kedvességben. ennél többet rola nem tudunk harmintz esztendös koráig, hanem hogy názaret kis városában lakot, mindenek pedig áts. mester fiának tartották, és magát is, tsak átsnak gondolták lenni, ahalgatásával az irás. jobban fel tészi, mint sem akár mely beszédel. akristusnak azt a magános, és alatson rendben valo létit., amelyben kivánta tölteni, tsak nem egész életit; azért jött volt avilágra, hogy azt meg világosittsa, harmintz esztendöt tölte. amagánoson valo életben, és tsak, három, vagy négy esztendeig prédikállot, meg akarván ez által mutatni az embereknek, hogy az ö hivatallyok közönségesen a, hogy tsendeségben munkálkodgyanak. és hogy tsak kevesen kell lenni azoknak,
(VI. A Keresztényeknek Szokásirol: 291)